„Az odafigyelés művészete”

Volt már olyan, aki elgondolkozott azon, hogy mit jelent a kifejezés: „virágnyelv”?! Érdemes utánajárni, rettentően érdekes kifejezésforma.

A minap egy nagyon kedves, mindösszesen pár hete megismert ismerősömmel ebédeltem, egy igen hangulatos szegedi étteremben. Gondoltam bemegyünk, és a szokásos, tőlem elvárható színvonalon kezelem a Nőt, aki velem van. Ajtóban előre engedtem, kabátját elkértem, felakasztottam, csak akkor ültem le, amikor már helyet foglalt, s a többi. Ezek olyan alapdolgok. Gondoltan én, a beszélgetés végéig.
Mikor ugyanis indulni készültünk az elfogyasztott ebédet követően, levette a kabátját, én pedig nyújtottam a kezem, hogy majd feladom rá. Erre levette a zakóm, és a kezembe adta. Gyakorlatilag kétszer sikerült sokkot kapni 10 másodpercen belül. Mikor megjegyeztem, hogy szerettem volna feladni rá a kabátját, és a kezem nem azért nyújtottam, hogy odaadja az én kabátomat, a következő válaszreakció gázolt át rajtam: „Nem vagyok én hozzászokva az ilyen figyelmességhez”.

Gyakorlatilag a magzatvizem folyt el. „Nem vagyok hozzászokva az ilyen figyelmességhez”…
Tényleg ennyire balf*szok vagyunk az érzékenyebb nem képviselőivel szemben, és ennyire nem tudunk mit kezdeni a szituációval?! Nem nagy dolog pedig, szüleim megtanítottak az alapokra (mint ahogy szerintem mindenki mást is), a többit ellestem hasonló szituációkban. Semmi ördöngösség nincs benne. Csak figyelni kell. Ez a legszebb dolog az egészben. Nem kis munka, de nem fárasztó. Ha értékes emberek, és hiteles férfiak akarunk lenni, akkor meg kell tanulnunk néhány alapvető dolgot. Például kinyitni egy ajtót, felsegíteni egy kabátot, betolni egy nő alá a széket. És sorolhatnám… mert az egy dolog, hogy tudunk villogni, és hatalmas poénokat szórva szórakoztatni a nőket, ezáltal megnyerni a szívük. De ha az alapvető dolgokkal nem vagyunk tisztában, akkor mégis mit remélünk? Akkor a későbbi tetteink hiteltelenek, és mivel a nők nem hülyék, kacagva fognak átlátni rajtunk.

Egy nő. Egy szép nő. Aki azt mondta nekem tegnap, hogy nincs hozzászokva az ilyen figyelmességhez…én éreztem magam porig alázva.