A hitelesség. Na ez kemény dió. Számtalan esetben előfordul, hogy amit mondunk, azt egy másik alkalommal már máshogy gondoljuk. Vélemény, érzés, de még a lexikális tudás is ilyen tud lenni, mivel az ismeretek állandóan bővülnek.
De a hiteles lény megalkotása ezeken túlnyúlik. Úgy hívják a dolgot, hogy hit. Az a lényeg, hogy amit mondasz, amit cselekszel,amit gondolsz, abban higgyél, ne csak egy légből kapott ötlet legyen, hanem szuverén vélemény, olyan gondolat, amely valóban te vagy. Amikor arról beszéltem, hogy ha az ember megfelelően tudja használni a verbális és non-verbális kifejezést, és ezzel bármilyen hölgyet meg lehet hódítani, akkor úgy értettem, hogy ezeket az eszközöket a megfelelő szintre fejlesztette, és mindazt, amit elmond, úgy teszi, hogy szívből, véleményből mondja.
A nők átlátnak a kamu szövegen, noha nagyon szeretjük őket ledegradálni, és azt gondolni, hogy bármilyen marhaságot bevesznek. Hát nem egészen. Szokás mondani, hogy sokkal érzékibb teremtmények, mint a férfiak. Igaz. Ebből kifolyólag sokkal jobb érzékekkel vannak megáldva nálunk. Szerepjátékot tehát nincs értelme játszani. 2 nagyon komoly okból kifolyólag:
1.Legyen az ember bármennyire is jó ebben a szerepjátékban, 2 hétnél tovább nem lehet azt játszani, hogy mennyire „f*sza gyerek” is vagy valójában. Ennyi idő bőven elég a nőnek, hogy átlásson a férfin, igazából a 2. találkozótól kezdve tisztában vannak a férfi hitelességével.
2.A megjátszás egy taktikai elem, amit egy ideig lehet használni. Viszont nem érdemes használni, mert ha kifogy az ember az ötletekből és nem tud megújulni, akkor kiüresedik, elveszti a varázsát. Sokkal célravezetőbb, ha magunkat adjuk, abban nem tud csalódni a nő, és ha úgy jók vagyunk nekik az első pillanattól, akkor nem lesz gond később sem. Persze ez akkor igaz, ha megvan a hajlandóság bennünk arra, hogy időközönként megújuljunk.
Elcsépelt igazság, de a kapcsolatok az őszinteségre épülnek. Nem csak a mondanivalóval kapcsolatban, de a tettekkel is. Ha nem tartjuk be a játékszabályokat, akkor nagyon megüthetjük magunkat.
Zárszónak egy nagyon találó szólást teszek ide, ami végső soron keretbe foglalja a mondandómat:
„Csak a teljes őszinteség tesz szabaddá és védetté. Mert ha félelmeinket legyőzve kimondjuk az igazat önmagunkról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeink, amelyeken keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna minket. Mert nem az őszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeink, amelyek elől menekülve elkezdünk hazudni vagy hamis szerepeket játszani.”
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mivel nem ismerem a könyvet, a kérdésem a következő lene: Sorban dolgozod fel az egymást követő fejezeteket vagy éppen aktuális élet eseményeid miatt választod őket?
VálaszTörlés(Ígérem, amint könyvesbolt közelében járok eleget teszek azon kiváncsiságomnak, hogy utána nézek, addig is ne haragudj buta kérdéseimnek.) :)
Egyik sem! :D Az első cikk témáját adta a könyv. Azóta minden téma saját kútfőből származik, minden mondat a saját gondolatom. A könyv csak inspirációként hatott, minden egyéb saját dolog! :D
VálaszTörlésA témákat is úgy választom ki, ahogy éppen gondolom, éppen arról akarok írni! :D
Köszönöm, hogy tisztáztad ezt bennem...mert egészen egyedi a stílusod... nem is értem hogy nem esett le.. nekem ez a Péntekem :)
VálaszTörlésNagyon jó gondolatok..én írói válságban szenvedek, valahogy nem megy kifejeznem magam. Ez van, hogy szinte fizikai fájdalmakat okoz, rémes érzés. Úgyhogy abban a reményben olvasgatlak, hogy megtörik a jég. Az is eszembe jutott, hogy a szakirodalmi olvasmányok hiánya okozza ezt a fajta butulásomat, olyan, mintha kijönnék a gyakorlatból. Te jó ég, a gondolkodásról van szó, vagyis az elmélkedésről...hihetetlen, hogy olyanra nincs időm, ami régebben sokat foglalkoztatott.
Ügyes vagy.