6. stáció: A csodafegyver 3/3

Bármilyen okfejtés előtt meg kell jegyeznem, hogy a következő, és a három felvonásos cikksorozat utolsó darabjaként olyan témát fogok feszegetni, ami az összes eddigi téma közül a legnehezebben emészthető, gyakorlatilag minden kapcsolat sarokköve. Megemészteni sem lesz egyszerű, nemhogy megírni...

Szóval: Az ördög háromszöge. Önbizalomhiány- birtoklási vágy – féltékenység.

Mind a hármat egyenként fogom tárgyalni, de gondolom nem kell mondanom, hogy összefüggnek. Ugyan akkor különböző mértékben teszik tönkre a kapcsolatot.

Az önbizalomhiány a hibás, vagy rosszul felépített és megítélt EGO-ból származik. Nem arról van szó, hogy valaki nem elég jó. Arról beszélünk, hogy az illető saját önképe mennyire fejlett. A féltékenység kialakulásában soha sem a másiknak van nagy szerepe. Saját magunknak. Kivéve ha a másik fél rendszeresen tudatosítja bennünk, hogy nem vagyunk elég jók. De ez ritka, majd elmondom, hogy miért?!

A féltékenykedés megjelenésének oka rendszerint abból a gondolatból fakad, hogy „vajon elég jó vagyok-e a másiknak”? Az ember hirtelen tart egy önvizsgálatot, majd mivel emberi lények vagyunk, így keresünk valami negatív megállapítást saját magunkkal szemben. Néha még keresni sem kell, agyunk belebotlik, és attól kezdve nem szabadulunk a gondolattól. Na itt kezdődik a hullámvasút.

Ugyanis az önbizalomhiány rongálja az ember tartását, közérzetét, megjelenését, beszédét, gondolkodását, életvitelét. Szóval mindent, ami fontos lehet. A párkapcsolatunkban lévő másik ember szemében pedig csökkenni kezdünk. Ettől kezdve egyre szorosabban szeretnénk magunkhoz közel tudni párunkat. Annyira közel, hogy már-már birtokolni is szeretnénk. Ezzel kialakítva a kodependencia jelenségét, azaz a társfüggőséget. Ismeritek a következő mondást?

„Love is a bird, she needs to fly!” - gondolom tapasztalat alkotta mondás.

Nem lehet megfojtani valakit a ragaszkodással. Illetve meglehet. Próbált már valaki kutyát fojtogatni? Igen cudar végeredménye szokott lenni. Az ember is ilyen. Harap. Nem tettekkel. Szavakkal. Konkrétan a „köszi, de ez nekem nem kell tovább” frázis szokott elhangozni, ami nem fest túl jól egy kapcsolatban. A másik ember a párunk. Nem a tulajdonunk. Nincs jogunk megmondani, hogy mit csináljon, hogy csináljon, mit szabad neki, és mit nem?! Ha sikerül elnyerni a bizalmát és szívét, akkor úgyis szívesen fogja velünk tölteni a szabadidejét, úgyhogy birtokolni semmi értelme. Arról nem beszélve, hogy az ember agya csak egyszer borul el. Egyszer. Éppen elégszer. Akkor szokott véget érni a dal, és a szakítás pillanatában semmi sem számít. Semmi. Akkor vége mindennek.

De mielőtt teljesen lezárulna a dolog, még van egy lépcsőfok. A féltékenység. A kapcsolat pestise, halálos betegsége. Abból soha nem jön ki jól az ember. Soha. Csak és kizárólag veszíthet vele, mivel a saját önbizalomhiányunkat másra vetítjük, ezáltal kikezdvén más ember nyugodt lelki állapotát. Az emberek pedig harapnak a saját lelki biztonságukért, az az utolsó dolog, amit feladnak az életükből.

A féltékenység oka szinte minden esetben a múltban keresendő, onnan ered. Lehet, hogy egy régi kapcsolat ejt az emberen akkora sebet, hogy élete végééig cipelni fogja magával, lehet, hogy saját félrelépését próbálja kivetíteni a másikra. Lehet, hogy gyerekkorában nem kapta meg azokat a dicséreteket a szülőktől/környezettől, amiket meg kellett volna. Nagyon sokféle dolog miatt lehet féltékeny az ember. Csak a legritkább esetben szól a célszemély ellen, ez inkább kivetítés, mint célzott vád.

A szexuálpszichológiában 5 különböző módszert említenek, mint lehetséges megoldás:

1. Az újra meghódítás. A sikeres kapcsolat egyik eszköze. Adott időközönként meg kell újulnunk, mert csak így lehet fenntartani a kíváncsiságot a másikban. Egy jókor kihúzott nyúl a kalapból segít helyére rakni a dolgokat, izgalmat csempészve a kapcsolatba. Lehet megújulni kívül, vagy belül. Stílusban vagy érdeklődési körben. Életmódban, vagy szexuálisan. De sorolhatnám a végtelenségig. Csak elhatározás kell hozzá. Ha sikerül? Feldobja a kapcsolatunkat, és feltöltheti az egónkat.

2. Bizonyos időközönként tartsunk önvizsgálatot, nem árt szembesülni azzal, hogy hol vagyunk, hová tartunk, és mit csinálunk. Nagyon hasznos, ajánlott megtanulni!

3. Néha nem árt bevonni a külvilágot. Pártatlan szemlélők, akik objektíven látják a világot. Ahogy mi nem. Kérdezzük meg őket, hogy ők miként látják a kapcsolatunkat?! Rendkívül jót tesz a visszajelzés.

4. Elemezzük kedvesünk viselkedését! Milyen velem? Hogy viselkedik/beszél/közeledik? Mit változott mostanában? Milyen irányban fejlődik? Felkeltem-e az érdeklődését? Szeret-e velem lenni? Soroljam tovább?

5. Végezetül a legfontosabb! Vizsgáljuk meg, hogy féltékenységünknek van-e alapja? Miért gondolunk arra, hogy lehet valóságalapja a megcsalásnak/féltékenységnek? Vannak szituációk, amikor egy nagyobb beszélgetés bőven helyre tudja tenni a két fél gondolatait. Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni. De meg KELL tanulnunk kimondani/kimutatni az érzéseinket.

Egy dolgot viszont nagyon, de nagyon véssünk az eszünkbe:

„NE CSINÁLJUNK BOLHÁT AZ ELEFÁNTBÓL CSAK AZÉRT, MERT NEM TUDUNK MAGUNKKAL MIT KEZDENI!!!”

Hát ezt szerettem volna megosztani a nagyérdeművel. Igyekeztem hiteles lenni az eddigiekben, és ezen szokásomat a jövőben is meg szeretném tartani. Amit le szerettem volna írni a szakirodalmi témákkal kapcsolatban, azokat le sikerült írni.

A következő állomás? Még nem tudom. Talán a saját magánéletem. A sors úgy adta, hogy most nekem is hiteles embernek kell lennem... :-)